04. Fejezet

 ... Sikítás és a szörnyű képek... Ez az amire, mint minden este most is ébredtem. Úgy látszik az új hely sem tudja, elfelejtetni a múltat. Pedig az hittem jobb lesz , de tévedtem. De még mekkorát...
 Úgy gondoltam, hogy mivel visszaalvásról szó sem lehet, mert 1. hajnalodik 2. úgysem tudnák nyugodtan aludni. Így kihasználtam, hogy beugrós ablakom van ami jól ki is van párnázva. Csodás látványt nyújtott a kivilágított város... és tényleg mintha lenne benne valami ismerős... pedig még mindig azt mondom, hogy nem jártam itt. De Carol szerint itt éltem életem első 6évét. De miért nem emlékszem rá??? Nem értem. Semmi nincs meg sem a helyről sem emberekről.. Sőt még a saját anyámat sem ismerném meg, ha nem láttam volna az újságokban amiket kaptam. Onnantól vannak képek amikor Tom otthagyott az intézetben. De onnan is villanások, de hogy előtte mi vagy mik történtek.. semmi..
Arra eszméltem fel, hogy valaki kopog az ajtón...
-Igen?-erre Ann dugta be a fejét. Már kora reggel vigyorog. Kikészítenek vele, mármint ő, meg az anyja.
-Fent vagy? Azt hittem még alszol.-ekkor már bent volt a szobámba.

Hát nem nézetem volna ki belőle, hogy pizsiben alszik. És ezek szerint nem hallotta a sikítozásomat. Legalább nem kérdezősködik.
-Nem, már egy ideje fent vagyok. Szép a város hajnalba. 
-Gyere menjünk le reggelizni, már biztos mindenki fent van.
-Oké csak felöltözök.- hát nem sok választásom volt, így a tegnapi bakancsom  meg a fekete farmeromhoz vettem fel egy másik pólót. Mivel azt mondta tegnap, hogy ma vásárolni megyünk így vittem magammal a kabátomat is.

Kimentem a szobából, Ann már a nappalinkban lévő kanapén ült, újsággal a kezében. Természetesen felöltözve. Hála az égnek ő sem öltözött ki..

-Na, mehetünk?-nézett fel az újságjából. -Ma még rengeted dolgunk van...-jelentette ki komolyan. Jézusom az a nézés.. Talán félnem kellene?

A konyhában tényleg mindenki ott volt. Köszöntünk, majd mind a ketten elfoglaltuk a tegnapi helyünket. Esther a következő pillanatban már elénk is varázsolta a reggelit.

-Kávét kisasszony?- kérdezte de senki nem felelt neki, ekkor éreztem meg az oldalamnál Ann csontos könyökét. Felnéztem, hogy ugyan már miért is bökdös... a szemével mutatott Esther felé... áááá szóval én lennék a kisasszony???

-Elnézést, igen kérek.-hát ehhez még hozzá kell szoknom.. én kisasszony??? pfff... sosem voltam és szerintem nem is leszek... Miután végeztünk az evéssel, áttelepült mindenki a nappaliba. Na itt a fiúk kijelentették, hogy nekik menniük kellene, mert próbájuk van. Hála az égnek, legalább nem kell őket elviselnem. Nem tudom miért, de nagyon nem szimpatizálok velük.. Igaz nem tettek ellenem semmit, de nem tudom, valahogy taszítanak.

-Na, most hogy csak így négyen maradtunk beszélgethetnénk egy kicsit.-fordult felém Tom. Na erre kíváncsi vagyok, szóval bólintottam.

-Először is szeretném ha tudnád, hogy magamtól nem vittelek volna oda. De Grace, nem hagyott választást. Azt mondta, hogyha nem tüntetlek el a közeléből akkor nevelőszülőkhöz ad. De mielőtt azt hinnéd azzal jobban jártál volna, tudnod kell, hogy akikhez vinni akart nem jó emberek. Az anya alkoholista volt, ő már nem él, az apa bántalmazta az egész családját, ő börtönben ül egy ideje. A legnagyobb fiú, kiskorúak megrontásáért, szintén börtönben. A lányuk bolondok házában, mert ő volt mindenben az áldozat, ő az akit állandóan vert mindegyik, és akit a saját testvére rontott meg. Ezt nem tudta feldolgozni. Bár szerintem ilyet senki sem tudna. Ha engedem, hogy odavigyen, feltehetőleg most te lennél a lányuk helyében. Én csak azt néztem, mi a legjobb neked.

-De akkor most, hogy hogy itt vagyok? Miért hoztatok ide?-nem értettem, ha anyám megfenyegette, akkor most miért vagyok itt???

-Mert.... anyád meghalt... sajnálom...  Hát erre nem tudtam, mit szólni. Nem ismertem, nem éreztem fájdalmat. Ő volt az aki nem akart engem. Ő volt az aki eldobott magától, olyanért amit nem is én követtem el. Bár, mindig is reménykedtem benne, hogy egyszer meggondolja magát és kíváncsi lesz rám. Mostmár erre esély sincs.

-Ne sajnáld, legalábbis ne miattam. Soha nem ismertem, és ezek szerint miatta nem lehettem a rokonaimmal. Ő a hibás azért, mert egy olyan helyen kellett felnőnöm ahol utáltak és megvetettek. Azért, hogy soha nem éreztem azt, hogy valaki szeret. -a végét már lehajtott fejjel mondtam, mert éreztem, hogy nem tudom visszatartani a könnyeimet. Aztán hirtelen két oldalról is kezeket éreztem magam körül. Tom és Carol öleltek meg. Annyira jól esett. 

-Mandy mi szeretünk téged, most már nincs miért szomorkodnod. Mi itt vagyunk és itt is leszünk neked. -mosolyogtak rám.

-Tessék hoztam egy kis vizet.- tartotta felém a poharat Ann. Észre sem vettem, hogy eltűnt.

-Aztán, ha megnyugodtál és sikerült mindent megbeszélni, indulhatnánk mert még sok mindent kell csinálnunk.-vigyorgott, mint egy őrült.

-Csak nem vásárolni mentek??-nézett rá Tom.

-De igen. Alig van valamije, fel kell tölteni a gardróbját. Az én nővérkémnek nem lehet üres...-olyan fejjel mondta mintha ez égbekiáltó bűn lenne. De várjunk csak.. nővérkém.... tényleg jól hallottam??
 Szerintem kiülhetett az arcomra, amit gondoltam.

-Igen jól hallottad.. Mostantól te leszel az én elveszett nővérkém... vigyorgott mint a tejbetök. 

-Oké lányok, akkor ha nincs kérdésed, akkor mehettek.-mosolygott rám Carol.

-Hát szerintem, ezt még megemésztem és akkor még beszélgetünk róla.-fordultam felé.

-Mandy ez itt a tiéd, használd egészséggel.-nyújtott át egy arany kártyát amin az én nevem volt.

-De... hát...  ezt miért kapom??-néztem rá nagy szemekkel.

-Azért, ha bármit szeretnél magadnak, akkor meg tudd venni.-válaszolt Carol kedvesen.

-Ha pedig a szobádat át szeretnéd rendezni, azt is nyugodtan megteheted.

-Köszönöm Tom, de arra semmi szükség.

-Na akkor mehetünk?? Induljunk már....- rángatott Ann.

-Menjünk..

Most már tudom kinek a tulajdona az a gyönyörű rózsaszín csoda... Természetesen Anné.

Az út hamar eltelt, 15perc múlva leparkolt egy hatalmas pláza előtt.

Hát, tudhattam volna abból a nézésből meg a viselkedéséből, hogy 4óra vásárlás után sem végeztünk. Ráadásul az első boltból már nem az eddigi ruháinkban távoztunk... Én szolidabbra, míg Ann dögösre vette a figurát...

Már ötször voltunk lerakni a csomagjainkat a kocsiba, és még mindig azt hajtogatja, hogy még van ez a bolt...és van az a bolt..... már kész vagyok.... most is teli van mind a két kezem..

-Ann... legalább egy kicsit pihenjünk... kérlek... legalább egy kávét igyunk... meg már éhes is vagyok... nyűglődtem, már nem bírtam tovább. 

-Oké.. egy emelettel feljebb van egy Starbucks, oda bemehetünk.. De csak egy kávé.. És utána folytatjuk a vásárlást..

Na nekem több se kellett, azonnal 180fokos fordulatot tettem. Aminek meg lett az eredménye... Sajgott a hátsóm, a táskáim körülöttem a földön mindenhol..

-Jaj, ne haragudj jól vagy?-nyújtotta felém a karját.

-Már, hogy lenne?? Nem látsz a szemedtől?? Igaz, tőled mit is várok??-vágta oda Ann. Ezen kicsit meglepődtem.

-Ááá, csak nem veled van divatbarbi???-mosolygott el gonoszan a srác.

-De képzeld Javadd... Ő a nővérem.-sziszegte neki vissza..

Na ezek itt mindjárt egymásnak ugranak, én meg még mindig a földön ülve figyeltem. Majd egy göndör srác nyújtotta felém a kezét.

-Gyere, segítek.-mosolygott rám. Uram isten, ilyen mosolyt sem lát minden nap az ember.

-Na jössz??-nyújtotta még mindig felém a kezét. Égééés... Miután sikerült felállni, segített összeszedni a csomagjaimat. Közbe Ann meg a srác még mindig marták egymást.

-Hát ez úgy látom eltart még egy darabig. -motyogtam magamnak, és elindultam a pad felé ami kb két méterrel arrébb volt.

-Hova mész?-kérdezte a srác.

- Leülök, már nem bírok tovább állni. Muszáj pihennem. -fordultam vissza hozzá.-Ezek meg, még egy darabig szerintem nem nyugodnak le.. sóhajtottam..

-Gyere addig igyunk egy kávét.-ajánlotta fel nekem.

-Na arról szó sem lehet!!!!!-kiabálta Ann. Én csak értetlenül pislogtam rá. Mit tehettek amiért így utálja őket??

-De miért? Olyan kedves volt, ennyit megtehetünk.. nem??

-Te csak ne akarj egy asztalhoz ülni a BÁTYÁNK ellenségeivel!!!!-kiabálta most már nekem. Amire csak annyit vettem észre, hogy szegény göndör srácnak az álla kb.a földön kötött ki....

Sziasztok.. köszönöm annak az egy szem emberkének a pipát.. sokat jelent nekem....ebből tudom,hogy legalább egy embert érdekel a történet... Ha tetszik, vagy ha nem tetszik hagyj nyomot magad után /pipa vagy megjegyzés formájában.. köszike :D/ pussza  Viki