02.Fejezet

.... Hát az állam kb a padlón végezte... Én vele?? Hová?? Miért?? És miért most?? Már 10éve itt vagyok ezen a helyen. Mi történt, hogy már akar engem a nagybátyám? Mi lehet ennek az oka? 
Hát nagyon sok kérdés és kb egy üzemzavar ami a fejembe volt per pillanat.. 
- De hát miért most??- nyögtem ki nagy nehezen.
-Ezt majd megbeszéljük otthon, amikor mindenki ott lesz. Jó lesz így?-kérdezte kedvesen. Amire én csak egy bólintással válaszoltam. Most csak erre futotta..
-Akkor már csak egy aláírást kérnék öntől asszonyom. Azután már viheti is magával Amandát.
-Amanda te addig menj és pakold össze a cuccaidat. Mindent amit csak egy kicsit is fontos neked, mert ide többet nem jössz vissza. Bólintottam és el is indultam a szobámba.
Hát az nem fog sokáig tartani mert az a rengeteg cucc egy hátizsáknyi ruha.  Mim lenne ami annyira fontos,hogy emlékezzek rá?? Semmi.. Én csak el akarom felejteni a múltat.. Remélem sikerül, és nem kell ebben tovább élnem.
Ülök az ágyon és az eddigi életemen gondolkozom, ami soha nem volt egy leányálom. Volt mindig valami ami arra emlékeztetett ami a múltban történt. Egy gonosz lány az intézetből, egy üzenet vagy a nevelőnők, soha nem tudtam elfelejteni egy napra sem. Gondoskodtak róla. Remélem ezek után jobb lesz. 
-Mehetünk?-hozott vissza gondolataimból Carol. Felálltam és követtem őt az új életem felé..
Az autóban ültünk, amikor eszembe jutott, hogy azt sem tudom hova megyünk.
-Carol... hova megyünk? Mármint azt tudom, hogy hozzátok de az hol van?? 
-Az már a te otthonod is lesz, de London az úticélunk. Mosolyodott el.
-Miiii??? London?? Ez most komolyan mondod?? hebegtem habogtam mint egy gyogyós... Aztán eszembe jutott valami. -De nekem nincs is útlevelem.. hajtottam le a fejem, most mehetek vissza az intézetbe..
-De van. Nem emlékszel rá, ugye? Amíg nem raktak be az intézetbe addig te is ott laktál Londonban.
Na ez az apróság ki esett az emlékeim közül. Tényleg nem emlékszem, hogy nem itt laktunk volna. Az idő gyorsan telt, amire feleszméltem már a repülőn ültünk. Hozzáteszem első osztályon. Ezt tényleg nem értem.. Ha ennyi pénzük van akkor engem miért adott intézetbe Tom?? 
-Amanda, ébredj... Amanda.. szólítgatott Carol. Kinyitottam a szemem, körülnéztem. Tökéletes, elaludtam.. Remélem nem sikítoztam... Carol és a légikisasszony is engem nézett.
-Kisasszony jól van? amikor bólintottam, láttam rajta,hogy megnyugodott. -Hozzak egy kis vizet? 
-Igen, köszönöm.
-Amanda minden rendben? 
-Igen. hajtottam le a fejem. -Aki jól érzi magát az nem sikítozik álmában.. Rosszat álmodtál?
Na most két lehetőségem van.. 1.hazudok  már az első alkalommal... 2. megmondom az igazat, és ezzel lehet nyerek egy azonnali jegyet, vissza az intézetbe...
-Ez egy visszatérő álom.. suttogtam, hátha nem hallja meg. De ő csak nézett és várta. hogy folytassam.
-Állandóan amikor lehunyom a szemem, mindig az anyámról álmodok és arról ami történt vele... nem mertem felnézni, féltem a reakciójától. De akkor megéreztem a karjait körülöttem. Megölelt. Nem emlékszem mikor történt utoljára velem ilyen. És akkor életemben először elsírtam magam mások előtt.. csak ölelt tovább simogatta a hátamat és várta, hogy megnyugodjak. Közbe meghozták a vizemet.. 
-Gyere igyál egy kicsit, és utána beszélgetünk. Jó?
Sikeresen lenyugodtam. Elmeséltem neki, hogy miről álmodok. Végighallgatott és nem szólt közbe egyszer sem.
-De te erről honnan tudsz?? -kérdezte amikor a végére értem.
-A nevelőktől, az újságokból és a levekből, üzenetekből amiket kaptam..
-Milyen levelek?? Milyen üzenetek??-kérdezte értetlenül..
-Üzeneteket általában az újságokhoz kaptam , régi újságokhoz... a leveleket meg az ágyam mellé rakták. Nem tudom ki vagy kik voltak, de minden tudok ezek által. És nem csak én hanem az intézetben lakók sőt a nevelők , meg akik magukhoz akartak venni, mindenki megtudta valahogy. És ez alapján mindenki lenézett kiközösítettek, megvetettek egy olyan tettért amit nem is én követtem el.
-Sajnálok mindent ami eddig történt veled, de most már  megváltozik minden.. Megígérem.
- Mesélnél egy kicsit rólatok? 
-Persze... Van egy fiam Max, ő idősebb mint te 25évet töltötte nem rég. Ő nem Tom fia... gondolom rájöttél a korából. Mosolyodott el.. mindig mosolyog , állandóan mintha odaragasztották volna az arcára. 
-Ő egy fiú együttesben van. Igaz nem sokat van otthon, de szóltam neki is, hogy jöjjön el. És van egy lányom Hanna, ő 16éves és két éve modellkedik. De ő is otthon lesz, most nincs fotózása.
-Megkérjük kedves utasainkat kapcsolják be az  öveiket, hamarosan leszállunk.-szólítottak fel minket...



Sziasztok... Na hoztam még egy fejezetet... Remélem tetszett mindenkinek aki elolvasta... Megkérlek benneteket nyomot hagyjatok magatok után.. ha mással nem egy pipával.. :D köszi :D igen jól láttátok bonyodalmak már pedig lesznek /lesz itt minden 1D, TW és talán még mások is/ ;D ... Pussza Viki