03.Fejezet

Amikor leszálltunk a gépről, nem kellett csomagokra várni. Carolnak nem volt bőröndje, mert csak pár ruhát hozott magával. Nekem meg amúgy sem volt, minek nem utaztunk sehova és amúgy sem lett volna mit tenni bele. Elindultunk egyből kifelé. A parkolóban egyből kiszúrtam Tomot, 10év alatt szinte semmit sem változott.
-Sziasztok. Már vártalak benneteket.-szólalt meg Tom, ezután megcsókolta és megölelte Carolt. Felém fordult mosollyal az arcán. Mit mosolyog 10éve simán betett egy intézetbe. Elindult felém és megakart ölelni, de nem tudott mert elhúzódtam. Láttam az arcán a csalódottságot, de nem érdekelt. Őt sem érdekelte amikor csak úgy otthagyott.
-Szia Mandy. Hiányoztál.
-Szia Tom, ezt valahogy nem tudom elhinni. Persze a végét csak halkan tettem hozzá magamnak, és elhúztam a számat.
-Na induljunk, Hannah már tűkön ül.
-Drágám, Max is megjött már?
-Igen ő is ott van, meg a banda többi tagja is. Szabadnapot kértek direkt miattad Mandy.
Most erre mit mondjak? Azt se tudom kik azok, meg hogy egyáltalán miért várnak ennyire... Közben már útnak is indultunk. Persze, hogy BMW-jük van, egy gyönyörű hófehér

  Mindig is imádtam az autókat. Igaz kevesebbet tudok róluk mint amennyit szeretnék, de azért nem vagyok analfabéta.Lassacskán beértünk London luxusnegyedébe, szebbnél szebb házak. Miért nem vagyok meglepve, hogy itt van házuk?
Hát megérkeztünk... a ház inkább egy palota...

hát, de a kocsik se semmik amik előtte álltak

-Na menjünk, bent már biztos nagyon várnak minket. -mosolygott Carol.
Bent valami gyönyörű látvány fogadott, egyből a nappaliba mentünk ahol öt fiú és egy lány nagyon belemerültek a beszélgetésbe. A nappali valami csodás...

-Sziasztok.-köszönt kedvesen Carol. A lány felkapta a fejét és már szaladt is az anyja karjaiba.
-Szia anya, nagyon hiányoztál.-ölelgette gondolom Hannah.
-Nekem is kicsim, nekem is. Na szóval, be szeretném nektek mutatni Amandát. Mostantól ahogy mondtam itt fog velünk lakni, fogadjátok szeretettel.
-Szia Hannah Davis, de szólíts nyugodtan Ann-nek.-Carol is pont így mosolyog.
-Szia Amanda Davis, de csak Mandy.
-Ez pedig az én jóképű bátyám, karolt bele egy magas srácba.
-Szia Maximillian Alberto George, szólíts nyugodtan te is Max-nak.
-Szia Nathan James Sykes, de neked szépségem Nath.
-Ne is foglalkozz vele kicsit bolond.. Siva Kaneswaran vagyok.
-Hello én Thomas Anthony Parker, de csak Tom.
-James McGuiness. De neked csak Jay.- kacsintott rám ez a vöröshajú srác.. Jézusom kirázott tőle  a hideg... Hát meg lettem volna nélkületek az biztos...
-Mandy vagyok sziasztok.-húztam el a számat, remélem innentől békét hagynak nekem.
-Na gyerekek kész van a vacsora, úgyhogy indulás az ebédlőbe.-szólt ránk Carol.
Mint a jó gyerekek mentünk utána, hát nem tudom mekkora lehet az az ebédlő, hogy egyszerre ennyien elférünk. Hát amire végig gondoltam beértünk... Hát visszavonom simán elférünk...

Hát a vacsora nagyon csendben telt, alig beszélt valaki. De jobb is, nem bírtam volna, ha most nekiáll ez a sok fiú beszélni. Nem vagyok én hozzászokva a fiú társasághoz, igaz a lányokéhoz sem.
-Esther nagyon finomat főzött nekünk. -szólalt meg Carol, amikor úgy látta, hogy mindenki végzett.
-Neked, hogy ízlett Amanda?- fordult közvetlen felém.
-Köszönöm, finom volt.
-Egészségedre.-mosolygott. -Ann kincsem, megmutatnád Amandának a szobáját? Biztos nagyon fáradt vagy.-fordult felém. -Holnap minden kérdésedre válaszolunk, jó?
-Igen, az úgy jó lesz. Tényleg fáradt vagyok
-Akkor gyere, megmutatom a szobádat.- fogta meg a kezem Ann és húzott maga után.
-A te szobád is a legfelső emeleten van ahol az enyém.-mosolygott.-Az egész szint csak a miénk.-ugrált közbe, és itt megkérdőjelezem, hogy ő tényleg modell lenne,,, Hát  a lakás többi részéből nem sokat láttam de, amikor felértünk az állam a padlón volt. Egy közös nappali szerűségből nyílt két ajtó..

-A jobb oldali szoba az enyém, gyere megmutatom... rángatott maga után.. Amikor benyitott egy extra csajos szobába találtam magam.. Hát nem tudom nekem ez annyira nem jön be...

-Na mit szólsz??? Tetszik ugye?? A te szobádban kicsit másabb az elrendezés, de remélem tetszeni fog...-pattogott, és válasz nem várva, vonszolt ki, majd a közös nappalinkból, be a másik ajtón. Na ez azért már inkább mint az a csupa giccs és vattacukor... ma mindenen húzom a számat, pedig eddig nem nagyon volt szokásom. Igaz itt minden más, semmi sem olyan mint az intézetben. Nem mintha bánnám, de akkor is ehhez még hozzá kell szoknom...
-Na, hogy tetszik? Apa és anya rendeztették így be neked, igaz a gardróbod még szinte teljesen üres. De nem baj, holnap ezen is változtatunk.-vigyorgott meg tapsikolt. Kész ez a csaj az tuti.. Na szóval a szobám... most így rendesen megnézve, én se rendeztem volna be jobban... De azért ezt nem fogom az orrukra kötni..

 

-Köszi, de most elmennék fürödni, aztán lefeküdnék, mert már nagyon fáradt vagyok. hosszú volt ez a nap.

-Oké, akkor én megyek hagylak. Ha valamire szükséged lenne, akkor tudod hol találsz.-szomorodott el és kiment a szobából. Nem baj majd holnap nyúzhat, ahogy mondta, vásárolni megyünk. hurrá....

Hamar lerendeztem a fürdést. Már az ágyban fekszem és azon gondolkozom, hogy milyen lesz itt az életem. Remélem az álmaim elkerülnek ma este....

Sziasztok.. Na szóval.. remélem tetszett... a képek miatt kicsit sok időmet foglalta le, de volt egy kicsi segítségem ;D A pipákat tessék használni... Sokat jelentene nekem... Igaz azt mondtam , hogy heti 1x lesz rész, de úgy döntöttem, hogy amikor időm engedi többet is hozok... Persze ha érdekel titeket.... Pussza Viki