07.Fejezet

...Csak néztem az újságot és olvastam. Hát amikor sikerült egymás után vagy tízszer elolvasni, akkor esett le..
-Niall??-néztem körül a szobába, de rossz kérdést tettem fel, mert akkor észrevettem Hannaht az ajtóban. Lehajtotta a fejét, úgy fordított hátat és távozott a szobából.
-Itt most nem ez a lényeg, hanem az, hogy mit ölelget téged Styles.-kiabált rám Max.
-Miért gyűlölitek annyira?? Szerintem rendes srác.-mondtam az utolsó mondatomat halkan. De nem volt szerencsém.
-Rendes?????-fortyant fel a háttérben Nath.
-Majd akkor mond ezt amikor úgy jársz mint Ann.-vágta oda Jay.
-Ann hosszú ideig szenvedett ezek miatt. Teljesen összetört, nagyon nehéz volt visszahozni azt az életvidám lányt aki előtte volt.-halk volt Siva, de ez elég volt, hogy halljam.
-Elmondanátok végre, hogy mi történt? Állandóan szidjátok őket, de magyarázatot senki nem ad.
-Akkor elmondjuk mi történt, de utána meg kell ígérned, hogy többé nem találkozol velük.-mondta Max.
-Hagyjátok, ez az én történetem, nekem kell elmesélnem neki. Magunkra hagynátok?
-Persze Ann.-indultak meg kifelé a fiúk.


/közben az One Direktion villában/

/Niall/

Mindenki itt ül a nappaliban, mert Paul telefonált. Nagyon ki volt akadva, csak azt nem tudjuk miért...
-Szerintetek mi baja van?-kérdezte meg Liam, azt ami szerintem mindegyikünket foglalkoztat.
-Nem tudom, de mindjárt úgyis kiderül.-szólaltam meg. Ahogy végigmondtam, már vágódott is ki az ajtó és viharzott be Paul.
-Gratulálok Harry.-dobott elénk egy újságot, aminek az elején ez állt.

Harry Styles és Amanda Davis..

Új pár a láthatáron vagy egy újabb egy éjszakás hódítás, Harry elég hosszú listáján? Amanda egyébként a The Wanted énekesének Max George-nak a húga. Ő mit fog szólni ehhez a kapcsolathoz? Az One Direction énekesei közül már Niall Horannak sikerült megkaparintania magának a másik húgot Hannah Davist, aminek botrány lett a vége. Ennek boldogság vagy még egy világra szóló háború lesz a vége a két fiú banda között?Kíváncsian várjuk a folytatást.

 Végignéztem a bandán, Harry mosolygott de volt ott valami más is, Louis megveregette a vállát és gratulált. Zayn nem nagyon foglalkozott vele, mert még félig aludt. Liam csodálkozott, mert ő nem tudta miről van szó. Nekem viszont ez az egész szar volt, mert még mindig hiányzott Hannah. Fájt még mindig, pedig eltelt már több mint fél év. 

-Meg tudod ezt magyarázni?-kiabált Paul.

-Mit kell ezen magyarázni? Nem csináltam semmi rosszat, jól éreztük magunkat. És remélem, hogy találkozunk még. Nem érdekel, hogy Max testvére.-Harry dühös volt, és valahol megértettem. De megint én leszek a rosszfiú,  pedig nem tettem semmi rosszat. Szerettem és még mindig szeretem. Maxéknak sikerült ellenem uszítaniuk, máig nem tudom hogyan, de sikerült. Egyik nap felhívott és azt mondta, hogy többé nem akar találkozni velem. Onnantól kezdve én voltam mindenkinek a rossz, aki elhagyta a barátnőjét, pedig nem is így volt. De nem akartam róla beszélni senkivel, megviselt amit tett, mert ő is azt mondta, hogy szeret. Aztán bizonyította az ellenkezőjét.


/A Davis villában/

-Na már csak ez hiányzott... Végre túl tette magát azon a seggfejen, erre most fogunk lebukni.
-Remélem az a hülye gyerek is intézkedik odaát. Mert ha nem.. és lebukunk, akkor ő is velünk bukik azt garantálom.
-Akkor most a legfontosabb, hogy meggyőzzük Mandyt.
..
-Miről kell meggyőzni?...



Sziasztok. Bocsi hogy csak most rakok fel részt.... Bárányhimlőtől a tüdőgyulladásig minden végigment az egész családon.. aztán a monitorom mondta be az unalmast.. na mindegy nem is untatlak benneteket ilyennel... Remélem tetszett... Rövidebb lett ez a rész de gondoltam ez rövidebb a következő pedig hosszabb lesz... Pussza Viki

06. Fejezet

 Az út további részében, én kimaradtam a beszélgetésből. Végig Ann-en járt az agyam, valahogy nem tudom elképzelni, hogy pont ő, aki kimondhatatlanul utálja őket engedett volna valamelyiknek is. De ha mégis akkor megvan az ok, amiért ennyire ellenzi azt, hogy egyáltalán szóba álljak velük. Kíváncsi lennék, hogy mi történt valójában.
-Megérkeztünk. -szólt rám Max. Gyorsan kiszálltam az autóból és megindultam a többiek után.

Egy hét, telt el azóta ,hogy találkoztunk velük. Akkor elmondták, hogy kerüljem el őket, és ne álljak velük szóba. Én mondtam nekik, hogy én nem vagyok ilyen. Nekem nincs semmi okom rá, hogy utáljam őket. Erre megkaptam, hogy pontosan elég, hogy a családom ellen tettek. Tartsam tiszteletben a kérésüket. De nem volt rá szükség mivel, nem találkoztam velük. De nem is bántam,mert nem akartam megbántani őket. Aznap csinált nekem Ann egy twitter fiókot, mert eddig nem volt. Hát természetesen Ann volt az első, majd a fiúk a következők akik bejelöltek. Igaz azóta nem nagyon néztem meg.. minek?? Unalom ez a nap, nem megyünk ma sehova. Fiúk próbán vannak, Annhez pedig jönnek a barátnői. Igaz mondta, hogy menjek át a szobájába, de valahogy nem vagyok kíváncsi Jeny nyávogására. Iszonyat az a csaj. Igaz a többiek egész tűrhetőek.
-Mandy!!! öltözz!! Buliba megyünk!!-rontott be a szobámba Ann, természetesen ugrálva és kiabálva.
-Nekem nincs kedvem.-húztam el a számat.
-Nincs kifogás!! Ma igen is bulizni megyünk, méghozzá a fiúk nélkül.-jött be Ann mögött Chrissy.
-Oké megadom magam.
Na kemény 4óránkba tellett míg mindegyikünk elkészült, de szerintem megérte.

Mandy

 Chrissy, Emily, Jeny, Ann, Nina

-Na csajok, indulhat a buli?? 

-Persze Nina.-vigyorgott Crissy. -Már csak azt kéne eldönteni, hogy mivel menjünk? Mivel gondolom mind észrevettük hatan vagyunk.

-Természetesen limóval.-ugrált Nina. Komolyan kész vagyok tőle, ahogy a majd 20cm magassarkúban ugrál állandóan. -Már szóltam Jacknek, hogy jöjjön értünk. Szerintem már itt is van.

-Akkor mire várunk indulás!!-kiabált Emily. Igaz mit vagyok meglepődve? Egész készülődésünk alatt úgymond alapoztak... Jó én is jól érzem magam, de szerintem Emily és Nina kicsit túlzásba vitték a dolgot. Mindegyikünk megindult Emily után. Hát amikor kiértünk az állam a betont verte. Egy ilyen autót én is elfogadnák.

Hát amikor beszálltunk nem a szokásos ülések és stb. fogadott. Amint helyen foglaltunk Nina a kezünkbe nyomott egy-egy pohár pezsgőt.

-Na akkor igyunk Mandyre aki most először jön velünk bulizni.-emelte a poharát Ann.
-Mandyre..-jött a válasz mindenkitől. A buli színhelyére hamar odaértünk. Sorban állás nélkül jutottunk be, rögtön az után hogy kiszálltunk a limoból. A csajokkal elfoglaltunk egy bokszot közel a a pulthoz. Közben Chrissy leadta a rendelést.
-Na mindjárt jönnek az italok, csak még kell egy kis idő mire megcsinálják őket.-vigyorgott.
-Na mi van már?? 5perce várjuk az italokat, mit kértél Chrissy??
-Inkább miket?.. Mindenkinek kértem két agyvérzést és egy sex on the beach-et.

-Na végre.. már azt hittem sose kapjuk meg... -kiabálta a srácnak Jeny. Aki gyorsan lepakolta az italokat és már távozott is. Hát az agyvérzéseket húzóra ittuk, ami szerintem nem volt túl jó ötlet. Amikor mindenki megitta, elkezdtük felderíteni a terepet. Tudjátok a szokásos.. PASIK... Hát volt egy-kettő helyes, de nagyon sok volt akivel szóba se állnánk... Amire ezt kitárgyaltuk a sex on the beach-ek is elfogytak, majd jött a következő kör szintén ezekből. Hát elég jól fejbe vágott mindenkit.
-Na irány a táncparkett!!-kiabálta Nina. Hát elég jól elvoltunk, a pasik tömörültek körülöttünk. Ami egy idő után kezdett idegesíteni. Zavart a túlzott nyomulásuk. Így szóltam a csajoknak, hogy én megyek és iszok valamit a pultnál.
-Egy cosmopolitant, légyszi.-mosolyogtam a pultos srácra. 2perc se telt el, már előttem volt  a koktélom.

-Hmmm jól néz ki, de nem lesz egy kicsit sok? -szólt hozzám a bongyor srác, a mellettem lévő székről.
-Hááát lehet de ma ünneplünk. Még soha sem rúgtam be. Hát most garantáltan sikerrel jártam.-vigyorogtam. -Amúgy sem szabadna veled szóba állnom.
-Miért, csak nem megtiltották?-vette oda egy gödröcskés mosoly kíséretében.
-De, pontosan. Igaz azt nem mondták el pontosan miért, mert csak a körítést. De amikor elleneztem megkaptam, hogy a testvéreim mellett kell állnom.-húúú kicsit megszédültem, ha nem kap el simán leszédülök a székről.
-Gyere kimegyünk egy kicsit levegőzni, közbe beszélgethetnénk.
-Oké.-egyeztem bele majd elindultunk kifelé.
Jó idő volt, így arra jutottunk, hogy elsétálunk a közeli parkba. Ott legalább egy kicsit nyugodtabban tudunk beszélgetni.
Hát jól kibeszéltük a kedvenc dolgainkat, hobbikat, úgy mindenféléről amiről csak lehetett. A végén kiderült, hogy twitteren is bejelölt csak én nem jelöltem vissza... Jó hogy amikor csak egyszer voltam fent, akkor is csak azért mert akkor csináltuk. Egyszer csak azt vettük észre, hogy szürkül.. szóval elég jól elbeszélgettük az időt. Most már tényleg nem értem, miért kell őket utálni...Így számot cseréltünk, megbeszéltük, hogy keressük egymást. Visszamentünk, a csajok már pont készülődtek. Igaz hozzájuk inkább már csak egyedül mentem. Hamar hazaértünk, ott fürdés után egyből bedőltem az ágyba. Végig gondoltam a napot, és rájöttem, hogy nagyon is bánnám ha nem mentem volna el. Harry egy rendes srác, egyáltalán nem olyan mint amilyennek a fiúk leírták. Boldogan, mosollyal az arcomon aludtam el.
 Másnap reggel viszont nem úgy keltem, mint amire számítottam....

-Neked az ember hiába beszél???-ordította Max, és hozzám vágott egy újságot... Ki se kellett nyitnom mivel főoldalon volt a képem Harryvel. Amit persze egy rajongó készített... Hát nem gondoltam volna, hogy baj lesz belőle....

Harry Styles és Amanda Davis..

Új pár a láthatáron vagy egy újabb egy éjszakás hódítás, Harry elég hosszú listáján? Amanda egyébként a The Wanted énekesének Max George-nak a húga. Ő mit fog szólni ehhez a kapcsolathoz? Az One Direction énekesei közül már Niall Horannak sikerült megkaparintania magának a másik húgot Hannah Davist, aminek botrány lett a vége. Ennek boldogság vagy még egy világra szóló háború lesz a vége a két fiú banda között?Kíváncsian várjuk a folytatást.

Sziasztok... Köszönöm a véleményt és a pipákat :D nagyon örültem neki. :D húú nem gondoltam volna, hogy nyitás után 10nappal 276 oldalmegtekintés lesz... Azért ezekszerint vagytok akiket érdekel a bolgom..
Ebben a részben elég sok mindenre fény derült... de persze bonyodalmak, azok itt nem voltak. De lassacskán kezdődnek... Várjátok már?? Szerintetek mi lesz Harryvel és Amandával ezek után? Mandy megadja a testvérének amit akar, vagy ellenáll?? És szerintetek miért ment szét Ann és Niall párosunk??... Hamarosan mindenre fény derül... Pussza Viki

05. Fejezet

....Megszólalni sem volt időm, mert Ann megfogta a kezem, és szó szerint rángatott maga után. Visszanéztem a fiúkra, akik még mindig lefagyva álltak. Elhúztam a számat, mert ellenem nem tettek semmit, és egy kávé szerintem simán belefért volna. De azért kíváncsi lennék rá, hogy Ann miért utálja őket...
-Na mi van, hirtelen már nem is akarsz többet vásárolni?-fordultam vigyorogva felé, amikor beszálltunk a kocsiba.
-Te csak ne vigyorogj, nem hagyhatom, hogy az ellenséggel kávézgass... Max ki is nyírna mindkettőnket... Ha ezt megtudja...-sóhajtott. -Készülj fel egy kiselőadásra..
-Miért utáljátok ennyire ezeket a fiúkat??-kérdeztem rá, mert még mindig nem értettem.
-Te tényleg nem tudod kik voltak ezek?-nézett rám nagy szemekkel. -Azt legalább tudod, hogy Maxék egy énekes bandát alkotnak.
-Azt mondta Carol.-és kissé összébb húztam magam az ülésen.
-Szóval nem tudod milyen együttes, milyen zenét játszanak..-ezt inkább kijelentésnek szánta mint sem kérdésnek. Nagyot sóhajtott, kézbe vette a telefonját majd megnyomott rajta pár gombot. Aztán már csak azt hallottam, hogy valakit hív.
-Mondjad gyorsan, mert vissza kell mennem...-szólt bele Max.
-Neked is szia tesókám...
-Óóó, jaj mit akarsz...
-Most miért nem hívhatlak fel csak úgy???
-Ha így szólítasz akkor mindig akarsz valamit...
-Hah..most megsértődhetnék... de most az egyszer igazad van...
-Tudtam....és mi az??
-Ha csöndbe maradnál már rég tudnád, hogy mit szeretnék... arról van szó, hogy a mi drága Mandynknek halványlila gőze sincs, hogy milyen együttes vagytok, vagy milyen zenét játszotok...semmi.. de tényleg... arra gondoltam bemennénk a próbára, had lásson benneteket.
-Gyertek.-csak ennyit mondott és lerakta.
-Na most meghallgathatod őket élőben.-mosolygott rám.
Hát őszintén megmondom, nem örültem neki. Már csak azért sem mert éhes, szomjas és fáradt voltam. Egy cirka fél órás út után, végre leparkoltunk. Vagy mégse kezdjek örülni??? Mi ez a sok ember??? Sikoltozó lányok?? Mit keresnek itt?? Ann láthatta, hogy nem vagyok képben, így vigyorogva felvilágosított.
-Egy világhírű együttes próbáján fogsz most részt venni.-kacagott. -Ja és előre szólok maradj mellettem meg Thomas mellett.
-Ki az a Thomas??
-A fiúk egyik testőre és ott jön, Max biztos szólt neki,hogy jöjjön ki értünk. -mire a végére ért már az autó mellett volt egy magas férfi. Férfi?? Ez inkább egy hústorony... Kiszálltunk és megindultunk befelé. Nagy nehezen átjutottunk.
-Itt mindig ekkora a felhajtás??
-Na gyere, hallgasd meg őket és akkor rájössz, hogy miért szeretik őket.-huzigált maga után. Elsétáltunk néhány ajtó mellett, aztán végre az egyiken benyitott. A srác hátrafordult és mutatta nekünk, hogy csendben legyünk és menjünk beljebb. Mi is leültünk, Ann mutatta, hogy nézzek előre és ne a srácot nézzem,hogy mit csinál. Előre fordultam és láttam az öt srácot ahogy énekelnek. De hallani nem hallottam semmit.

-Adam bekapcsolnád, hogy a nővérem is hallja?-szólt oda halkan.
-Figyelj Ann, tudod hogy te bármikor hallhatod őket, de a barátnődnek nem szabad hallania az új számot. De mindjárt vége van és akkor tudsz velük beszélni.
-Szóval Max nem szólt neked, hogy jövünk..-jegyezte meg Ann. -Nem baj, legalább az elejétől hallhatod mindjárt.-súgta oda nekem.
Amikor a fiúk végetek, Adam beszólt nekik, hogy itt vagyunk. Mint egy csorda, megindult mindegyik kifelé.
-Na szépségem, milyenek vagyunk?-jött ki legelöl, aki tegnap is nyomult.
-Jay, már megmondtam, hogy hagyd békén.-szólt rá Max és közbe megölelt.
-Még meg se szokott minket, de te már el is akarod üldözni.-mondta neki Siva is.
-De azért én is kíváncsi lennék a véleményedre.-nézett rám Nath.
-Nem tudok véleményt mondani.
-De miért nem?-fordult felém Max.
-Kérdezd Adamot.-vigyorgott Ann. Erre egy emberként fordultak az említett felé.
-Rám ne nézzetek, tudjátok a szabályt. Családtagokon kívül senki.-mondta felemelt kezekkel.
-Akkor hallhatta volna.-szólalt meg most először Tom.
-Mert, miért is??-kérdezett vissza Adam.
-Mondtam, hogy a nővérem.-vigyorgott Ann, a többiek pedig bólogattak. -Mivel, hála Adamnek nem hallott benneteket énekelni, tessék visszamenni és énekelni neki valami szépet.-lökdöste vissza őket.
Nem tudom, mire is számítsak... Hát volt időm gondolkozni, öt számot énekeltek el, mert mindegyik mást szeretett volna... Hát volt ami tetszett és volt ami egyáltalán nem. Volt egy szám amivel nyúzni lehetne, mert olyan magas hangon énekelték. De aztán lehet csak engem tiszteltek meg vele....  Aztán vége lett az utolsónak is, így megindultak kifelé.
-Na?-nem tudom kitől származott a kérdés, de mindegyik engem nézett.
-Hááát, nem rossz.-ekkor megkordult a gyomrom. Mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés.
-Ebédeltetek már?-kérdezett Max. Amikor megráztam a fejem, rosszallóan nézett a húgára.
-Te meg a vásárlási mániáid..
-Nem én tehetek róla, épp enni indultunk amikor megzavartak minket.
-Ki?
-Zayn fellökte Mandyt.
-Azt tedd hozzá, hogy véletlenül, de te egyből leálltál vele veszekedni.-mondtam neki.
-Azt se felejtsd ki akkor már, hogy te meg kávézni indultál volna közben a bongyorkával...
-MIII????-jött a kérdés egyszerre öt felöl.
-Nem mehetnénk? Tényleg éhes vagyok már... De utána elmondunk mindent.. Jó?
-Nem utána, közben.
-Oké csak menjünk már.
-Hova menjünk?-jött a kérdés Sivatól.
-Nando's? Az itt van az utcában.
-Jó ötlet Jay. Végre egy normális mondat is elhagyta a szádat.
-Jaj Nathan, hagyjad már.-mondta Max. Odajött hozzám és Annhez, majd átölelt mindkettőnket. -Hölgyeim, indulhatunk?-mosolygott. Bólogattunk, remélem már elment az a sok lány. De nem arra indultunk amerre Annel jöttünk.
-Most hova megyünk?-kérdeztem Maxot.
-Hát  a hátsókijáraton megyünk. Gondolom nem szeretnétek, hogy szétszedjenek minket.-válaszolta tök nyugodtan.
Hamar odaértünk, mindenféle hátráltatás nélkül. Aminek megmondom őszintén nagyon örültem. Megállt az autó, szépen lassan kiszálltunk. A látványnak már most örültem, pedig még csak be sem mentünk. Ez észrevehető volt rajtam, mert szó szerint kinevettek.

-Jól van na... Tényleg nagyon éhes vagyok. Miután úgy ahogy sikerült megnyugodniuk, végre megindultunk befelé. Én csirke, hasáb, saláta kombót választottam. Már egy ideje itt voltunk amikor, felnéztem és megállt a kaja a kezemben. A göndör srác, egy szőke hajúval most lépett be az ajtón.

Észrevett, rám mosolygott majd intett. Visszaintettem, ami feltűnt az asztalnál ülőknek. Így mindenki arra fordult, amikor meglátták, hogy kinek intettem... Hát meglettem volna azok nélkül, a gyilkos pillantások nélkül is.
-Te miért is integetsz nekik???-szegezte nekem a kérdést Max.
-Azért mert kedves volt ma velem és amúgy is köszönt amit illik viszonozni.-motyogtam az orrom alatt, de felnézni már nem mertem.
-De mi nem állunk le velük haverkodni.-morogta Jay. Ez alatt Max felkelt majd megindult feléjük. Ajjajj.. ebből baj lesz. Gyorsan felálltam és utána mentem, majd azt vettem észre, hogy a többiek is jönnek utánunk.
-Styles.. Most jól figyelj, csak egyszer mondom el... Tartsd magad, és a mocskos mancsod távol a húgomtól.
-Szerintem elég nagy már, hogy eldöntse, hogy mit akar.-nézett rám mosolyogva.. húú anyám az a mosoly.. nem tudtam nem viszonozni..
-Nem mondom még egyszer.. a húgaim neked tabuk...
Ezt mind úgy, mintha világi barátok lennének. Szóval vigyorogva.
-Amúgy, Te még tartozol nekem egy kávéval... fordult felém. -Mivel a kedves Hannah elráncigált tőlem.
-Na arról ne is álmodj.-sziszegte oda Max, amire  a többiek csak helyeslően bólogattak. Én pedig meg sem mertem szólalni.
-Akkor legalább a nevedet mond meg.
-Amanda Davis. De csak Mandy.. nyújtottam felé a kezemet.
-örülök, Harry Edward Styles. -vigyorgott.
-Én pedig Niall James Horan.- nyújtotta a kezét a szőke.
-Na jó, ebből elég legyen.. Indulunk.. -ragadta meg a kezem Max. Mindenki megindult.
-Miért utáljátok őket?-kérdeztem rá, amikor már a kocsikba ültünk.
-Ők az ellenségeink, állandóan beszólnak, kritizálják a zenénket, a barátnőinket és minket. Te is csak azért kellenél nekik, mert így bosszantani tudnak minket.
-De akkor már miért nem Ann?- gyorsan elhallgatott mindenki. -Valami rosszat kérdeztem?
-Még jó, hogy Ann a másik kocsival van. Ezt soha ne említsd elötte...
-De miért?? Mi történt?
-Hát volt egy kis afférja az egyikkel....
-Hát Max, az nem csak egy kis affér volt te is tudod... 3hónap már nem futókaland...



Sziasztok... Köszönöm a véleményeteket.. :D nagyon örültem neki... :D Szerintetek kivel volt kapcsolata Ann-nek?? És miért lett vége?? /Meg fogtok lepődni az biztos/;D Pussza Viki

04. Fejezet

 ... Sikítás és a szörnyű képek... Ez az amire, mint minden este most is ébredtem. Úgy látszik az új hely sem tudja, elfelejtetni a múltat. Pedig az hittem jobb lesz , de tévedtem. De még mekkorát...
 Úgy gondoltam, hogy mivel visszaalvásról szó sem lehet, mert 1. hajnalodik 2. úgysem tudnák nyugodtan aludni. Így kihasználtam, hogy beugrós ablakom van ami jól ki is van párnázva. Csodás látványt nyújtott a kivilágított város... és tényleg mintha lenne benne valami ismerős... pedig még mindig azt mondom, hogy nem jártam itt. De Carol szerint itt éltem életem első 6évét. De miért nem emlékszem rá??? Nem értem. Semmi nincs meg sem a helyről sem emberekről.. Sőt még a saját anyámat sem ismerném meg, ha nem láttam volna az újságokban amiket kaptam. Onnantól vannak képek amikor Tom otthagyott az intézetben. De onnan is villanások, de hogy előtte mi vagy mik történtek.. semmi..
Arra eszméltem fel, hogy valaki kopog az ajtón...
-Igen?-erre Ann dugta be a fejét. Már kora reggel vigyorog. Kikészítenek vele, mármint ő, meg az anyja.
-Fent vagy? Azt hittem még alszol.-ekkor már bent volt a szobámba.

Hát nem nézetem volna ki belőle, hogy pizsiben alszik. És ezek szerint nem hallotta a sikítozásomat. Legalább nem kérdezősködik.
-Nem, már egy ideje fent vagyok. Szép a város hajnalba. 
-Gyere menjünk le reggelizni, már biztos mindenki fent van.
-Oké csak felöltözök.- hát nem sok választásom volt, így a tegnapi bakancsom  meg a fekete farmeromhoz vettem fel egy másik pólót. Mivel azt mondta tegnap, hogy ma vásárolni megyünk így vittem magammal a kabátomat is.

Kimentem a szobából, Ann már a nappalinkban lévő kanapén ült, újsággal a kezében. Természetesen felöltözve. Hála az égnek ő sem öltözött ki..

-Na, mehetünk?-nézett fel az újságjából. -Ma még rengeted dolgunk van...-jelentette ki komolyan. Jézusom az a nézés.. Talán félnem kellene?

A konyhában tényleg mindenki ott volt. Köszöntünk, majd mind a ketten elfoglaltuk a tegnapi helyünket. Esther a következő pillanatban már elénk is varázsolta a reggelit.

-Kávét kisasszony?- kérdezte de senki nem felelt neki, ekkor éreztem meg az oldalamnál Ann csontos könyökét. Felnéztem, hogy ugyan már miért is bökdös... a szemével mutatott Esther felé... áááá szóval én lennék a kisasszony???

-Elnézést, igen kérek.-hát ehhez még hozzá kell szoknom.. én kisasszony??? pfff... sosem voltam és szerintem nem is leszek... Miután végeztünk az evéssel, áttelepült mindenki a nappaliba. Na itt a fiúk kijelentették, hogy nekik menniük kellene, mert próbájuk van. Hála az égnek, legalább nem kell őket elviselnem. Nem tudom miért, de nagyon nem szimpatizálok velük.. Igaz nem tettek ellenem semmit, de nem tudom, valahogy taszítanak.

-Na, most hogy csak így négyen maradtunk beszélgethetnénk egy kicsit.-fordult felém Tom. Na erre kíváncsi vagyok, szóval bólintottam.

-Először is szeretném ha tudnád, hogy magamtól nem vittelek volna oda. De Grace, nem hagyott választást. Azt mondta, hogyha nem tüntetlek el a közeléből akkor nevelőszülőkhöz ad. De mielőtt azt hinnéd azzal jobban jártál volna, tudnod kell, hogy akikhez vinni akart nem jó emberek. Az anya alkoholista volt, ő már nem él, az apa bántalmazta az egész családját, ő börtönben ül egy ideje. A legnagyobb fiú, kiskorúak megrontásáért, szintén börtönben. A lányuk bolondok házában, mert ő volt mindenben az áldozat, ő az akit állandóan vert mindegyik, és akit a saját testvére rontott meg. Ezt nem tudta feldolgozni. Bár szerintem ilyet senki sem tudna. Ha engedem, hogy odavigyen, feltehetőleg most te lennél a lányuk helyében. Én csak azt néztem, mi a legjobb neked.

-De akkor most, hogy hogy itt vagyok? Miért hoztatok ide?-nem értettem, ha anyám megfenyegette, akkor most miért vagyok itt???

-Mert.... anyád meghalt... sajnálom...  Hát erre nem tudtam, mit szólni. Nem ismertem, nem éreztem fájdalmat. Ő volt az aki nem akart engem. Ő volt az aki eldobott magától, olyanért amit nem is én követtem el. Bár, mindig is reménykedtem benne, hogy egyszer meggondolja magát és kíváncsi lesz rám. Mostmár erre esély sincs.

-Ne sajnáld, legalábbis ne miattam. Soha nem ismertem, és ezek szerint miatta nem lehettem a rokonaimmal. Ő a hibás azért, mert egy olyan helyen kellett felnőnöm ahol utáltak és megvetettek. Azért, hogy soha nem éreztem azt, hogy valaki szeret. -a végét már lehajtott fejjel mondtam, mert éreztem, hogy nem tudom visszatartani a könnyeimet. Aztán hirtelen két oldalról is kezeket éreztem magam körül. Tom és Carol öleltek meg. Annyira jól esett. 

-Mandy mi szeretünk téged, most már nincs miért szomorkodnod. Mi itt vagyunk és itt is leszünk neked. -mosolyogtak rám.

-Tessék hoztam egy kis vizet.- tartotta felém a poharat Ann. Észre sem vettem, hogy eltűnt.

-Aztán, ha megnyugodtál és sikerült mindent megbeszélni, indulhatnánk mert még sok mindent kell csinálnunk.-vigyorgott, mint egy őrült.

-Csak nem vásárolni mentek??-nézett rá Tom.

-De igen. Alig van valamije, fel kell tölteni a gardróbját. Az én nővérkémnek nem lehet üres...-olyan fejjel mondta mintha ez égbekiáltó bűn lenne. De várjunk csak.. nővérkém.... tényleg jól hallottam??
 Szerintem kiülhetett az arcomra, amit gondoltam.

-Igen jól hallottad.. Mostantól te leszel az én elveszett nővérkém... vigyorgott mint a tejbetök. 

-Oké lányok, akkor ha nincs kérdésed, akkor mehettek.-mosolygott rám Carol.

-Hát szerintem, ezt még megemésztem és akkor még beszélgetünk róla.-fordultam felé.

-Mandy ez itt a tiéd, használd egészséggel.-nyújtott át egy arany kártyát amin az én nevem volt.

-De... hát...  ezt miért kapom??-néztem rá nagy szemekkel.

-Azért, ha bármit szeretnél magadnak, akkor meg tudd venni.-válaszolt Carol kedvesen.

-Ha pedig a szobádat át szeretnéd rendezni, azt is nyugodtan megteheted.

-Köszönöm Tom, de arra semmi szükség.

-Na akkor mehetünk?? Induljunk már....- rángatott Ann.

-Menjünk..

Most már tudom kinek a tulajdona az a gyönyörű rózsaszín csoda... Természetesen Anné.

Az út hamar eltelt, 15perc múlva leparkolt egy hatalmas pláza előtt.

Hát, tudhattam volna abból a nézésből meg a viselkedéséből, hogy 4óra vásárlás után sem végeztünk. Ráadásul az első boltból már nem az eddigi ruháinkban távoztunk... Én szolidabbra, míg Ann dögösre vette a figurát...

Már ötször voltunk lerakni a csomagjainkat a kocsiba, és még mindig azt hajtogatja, hogy még van ez a bolt...és van az a bolt..... már kész vagyok.... most is teli van mind a két kezem..

-Ann... legalább egy kicsit pihenjünk... kérlek... legalább egy kávét igyunk... meg már éhes is vagyok... nyűglődtem, már nem bírtam tovább. 

-Oké.. egy emelettel feljebb van egy Starbucks, oda bemehetünk.. De csak egy kávé.. És utána folytatjuk a vásárlást..

Na nekem több se kellett, azonnal 180fokos fordulatot tettem. Aminek meg lett az eredménye... Sajgott a hátsóm, a táskáim körülöttem a földön mindenhol..

-Jaj, ne haragudj jól vagy?-nyújtotta felém a karját.

-Már, hogy lenne?? Nem látsz a szemedtől?? Igaz, tőled mit is várok??-vágta oda Ann. Ezen kicsit meglepődtem.

-Ááá, csak nem veled van divatbarbi???-mosolygott el gonoszan a srác.

-De képzeld Javadd... Ő a nővérem.-sziszegte neki vissza..

Na ezek itt mindjárt egymásnak ugranak, én meg még mindig a földön ülve figyeltem. Majd egy göndör srác nyújtotta felém a kezét.

-Gyere, segítek.-mosolygott rám. Uram isten, ilyen mosolyt sem lát minden nap az ember.

-Na jössz??-nyújtotta még mindig felém a kezét. Égééés... Miután sikerült felállni, segített összeszedni a csomagjaimat. Közbe Ann meg a srác még mindig marták egymást.

-Hát ez úgy látom eltart még egy darabig. -motyogtam magamnak, és elindultam a pad felé ami kb két méterrel arrébb volt.

-Hova mész?-kérdezte a srác.

- Leülök, már nem bírok tovább állni. Muszáj pihennem. -fordultam vissza hozzá.-Ezek meg, még egy darabig szerintem nem nyugodnak le.. sóhajtottam..

-Gyere addig igyunk egy kávét.-ajánlotta fel nekem.

-Na arról szó sem lehet!!!!!-kiabálta Ann. Én csak értetlenül pislogtam rá. Mit tehettek amiért így utálja őket??

-De miért? Olyan kedves volt, ennyit megtehetünk.. nem??

-Te csak ne akarj egy asztalhoz ülni a BÁTYÁNK ellenségeivel!!!!-kiabálta most már nekem. Amire csak annyit vettem észre, hogy szegény göndör srácnak az álla kb.a földön kötött ki....

Sziasztok.. köszönöm annak az egy szem emberkének a pipát.. sokat jelent nekem....ebből tudom,hogy legalább egy embert érdekel a történet... Ha tetszik, vagy ha nem tetszik hagyj nyomot magad után /pipa vagy megjegyzés formájában.. köszike :D/ pussza  Viki

03.Fejezet

Amikor leszálltunk a gépről, nem kellett csomagokra várni. Carolnak nem volt bőröndje, mert csak pár ruhát hozott magával. Nekem meg amúgy sem volt, minek nem utaztunk sehova és amúgy sem lett volna mit tenni bele. Elindultunk egyből kifelé. A parkolóban egyből kiszúrtam Tomot, 10év alatt szinte semmit sem változott.
-Sziasztok. Már vártalak benneteket.-szólalt meg Tom, ezután megcsókolta és megölelte Carolt. Felém fordult mosollyal az arcán. Mit mosolyog 10éve simán betett egy intézetbe. Elindult felém és megakart ölelni, de nem tudott mert elhúzódtam. Láttam az arcán a csalódottságot, de nem érdekelt. Őt sem érdekelte amikor csak úgy otthagyott.
-Szia Mandy. Hiányoztál.
-Szia Tom, ezt valahogy nem tudom elhinni. Persze a végét csak halkan tettem hozzá magamnak, és elhúztam a számat.
-Na induljunk, Hannah már tűkön ül.
-Drágám, Max is megjött már?
-Igen ő is ott van, meg a banda többi tagja is. Szabadnapot kértek direkt miattad Mandy.
Most erre mit mondjak? Azt se tudom kik azok, meg hogy egyáltalán miért várnak ennyire... Közben már útnak is indultunk. Persze, hogy BMW-jük van, egy gyönyörű hófehér

  Mindig is imádtam az autókat. Igaz kevesebbet tudok róluk mint amennyit szeretnék, de azért nem vagyok analfabéta.Lassacskán beértünk London luxusnegyedébe, szebbnél szebb házak. Miért nem vagyok meglepve, hogy itt van házuk?
Hát megérkeztünk... a ház inkább egy palota...

hát, de a kocsik se semmik amik előtte álltak

-Na menjünk, bent már biztos nagyon várnak minket. -mosolygott Carol.
Bent valami gyönyörű látvány fogadott, egyből a nappaliba mentünk ahol öt fiú és egy lány nagyon belemerültek a beszélgetésbe. A nappali valami csodás...

-Sziasztok.-köszönt kedvesen Carol. A lány felkapta a fejét és már szaladt is az anyja karjaiba.
-Szia anya, nagyon hiányoztál.-ölelgette gondolom Hannah.
-Nekem is kicsim, nekem is. Na szóval, be szeretném nektek mutatni Amandát. Mostantól ahogy mondtam itt fog velünk lakni, fogadjátok szeretettel.
-Szia Hannah Davis, de szólíts nyugodtan Ann-nek.-Carol is pont így mosolyog.
-Szia Amanda Davis, de csak Mandy.
-Ez pedig az én jóképű bátyám, karolt bele egy magas srácba.
-Szia Maximillian Alberto George, szólíts nyugodtan te is Max-nak.
-Szia Nathan James Sykes, de neked szépségem Nath.
-Ne is foglalkozz vele kicsit bolond.. Siva Kaneswaran vagyok.
-Hello én Thomas Anthony Parker, de csak Tom.
-James McGuiness. De neked csak Jay.- kacsintott rám ez a vöröshajú srác.. Jézusom kirázott tőle  a hideg... Hát meg lettem volna nélkületek az biztos...
-Mandy vagyok sziasztok.-húztam el a számat, remélem innentől békét hagynak nekem.
-Na gyerekek kész van a vacsora, úgyhogy indulás az ebédlőbe.-szólt ránk Carol.
Mint a jó gyerekek mentünk utána, hát nem tudom mekkora lehet az az ebédlő, hogy egyszerre ennyien elférünk. Hát amire végig gondoltam beértünk... Hát visszavonom simán elférünk...

Hát a vacsora nagyon csendben telt, alig beszélt valaki. De jobb is, nem bírtam volna, ha most nekiáll ez a sok fiú beszélni. Nem vagyok én hozzászokva a fiú társasághoz, igaz a lányokéhoz sem.
-Esther nagyon finomat főzött nekünk. -szólalt meg Carol, amikor úgy látta, hogy mindenki végzett.
-Neked, hogy ízlett Amanda?- fordult közvetlen felém.
-Köszönöm, finom volt.
-Egészségedre.-mosolygott. -Ann kincsem, megmutatnád Amandának a szobáját? Biztos nagyon fáradt vagy.-fordult felém. -Holnap minden kérdésedre válaszolunk, jó?
-Igen, az úgy jó lesz. Tényleg fáradt vagyok
-Akkor gyere, megmutatom a szobádat.- fogta meg a kezem Ann és húzott maga után.
-A te szobád is a legfelső emeleten van ahol az enyém.-mosolygott.-Az egész szint csak a miénk.-ugrált közbe, és itt megkérdőjelezem, hogy ő tényleg modell lenne,,, Hát  a lakás többi részéből nem sokat láttam de, amikor felértünk az állam a padlón volt. Egy közös nappali szerűségből nyílt két ajtó..

-A jobb oldali szoba az enyém, gyere megmutatom... rángatott maga után.. Amikor benyitott egy extra csajos szobába találtam magam.. Hát nem tudom nekem ez annyira nem jön be...

-Na mit szólsz??? Tetszik ugye?? A te szobádban kicsit másabb az elrendezés, de remélem tetszeni fog...-pattogott, és válasz nem várva, vonszolt ki, majd a közös nappalinkból, be a másik ajtón. Na ez azért már inkább mint az a csupa giccs és vattacukor... ma mindenen húzom a számat, pedig eddig nem nagyon volt szokásom. Igaz itt minden más, semmi sem olyan mint az intézetben. Nem mintha bánnám, de akkor is ehhez még hozzá kell szoknom...
-Na, hogy tetszik? Apa és anya rendeztették így be neked, igaz a gardróbod még szinte teljesen üres. De nem baj, holnap ezen is változtatunk.-vigyorgott meg tapsikolt. Kész ez a csaj az tuti.. Na szóval a szobám... most így rendesen megnézve, én se rendeztem volna be jobban... De azért ezt nem fogom az orrukra kötni..

 

-Köszi, de most elmennék fürödni, aztán lefeküdnék, mert már nagyon fáradt vagyok. hosszú volt ez a nap.

-Oké, akkor én megyek hagylak. Ha valamire szükséged lenne, akkor tudod hol találsz.-szomorodott el és kiment a szobából. Nem baj majd holnap nyúzhat, ahogy mondta, vásárolni megyünk. hurrá....

Hamar lerendeztem a fürdést. Már az ágyban fekszem és azon gondolkozom, hogy milyen lesz itt az életem. Remélem az álmaim elkerülnek ma este....

Sziasztok.. Na szóval.. remélem tetszett... a képek miatt kicsit sok időmet foglalta le, de volt egy kicsi segítségem ;D A pipákat tessék használni... Sokat jelentene nekem... Igaz azt mondtam , hogy heti 1x lesz rész, de úgy döntöttem, hogy amikor időm engedi többet is hozok... Persze ha érdekel titeket.... Pussza Viki

02.Fejezet

.... Hát az állam kb a padlón végezte... Én vele?? Hová?? Miért?? És miért most?? Már 10éve itt vagyok ezen a helyen. Mi történt, hogy már akar engem a nagybátyám? Mi lehet ennek az oka? 
Hát nagyon sok kérdés és kb egy üzemzavar ami a fejembe volt per pillanat.. 
- De hát miért most??- nyögtem ki nagy nehezen.
-Ezt majd megbeszéljük otthon, amikor mindenki ott lesz. Jó lesz így?-kérdezte kedvesen. Amire én csak egy bólintással válaszoltam. Most csak erre futotta..
-Akkor már csak egy aláírást kérnék öntől asszonyom. Azután már viheti is magával Amandát.
-Amanda te addig menj és pakold össze a cuccaidat. Mindent amit csak egy kicsit is fontos neked, mert ide többet nem jössz vissza. Bólintottam és el is indultam a szobámba.
Hát az nem fog sokáig tartani mert az a rengeteg cucc egy hátizsáknyi ruha.  Mim lenne ami annyira fontos,hogy emlékezzek rá?? Semmi.. Én csak el akarom felejteni a múltat.. Remélem sikerül, és nem kell ebben tovább élnem.
Ülök az ágyon és az eddigi életemen gondolkozom, ami soha nem volt egy leányálom. Volt mindig valami ami arra emlékeztetett ami a múltban történt. Egy gonosz lány az intézetből, egy üzenet vagy a nevelőnők, soha nem tudtam elfelejteni egy napra sem. Gondoskodtak róla. Remélem ezek után jobb lesz. 
-Mehetünk?-hozott vissza gondolataimból Carol. Felálltam és követtem őt az új életem felé..
Az autóban ültünk, amikor eszembe jutott, hogy azt sem tudom hova megyünk.
-Carol... hova megyünk? Mármint azt tudom, hogy hozzátok de az hol van?? 
-Az már a te otthonod is lesz, de London az úticélunk. Mosolyodott el.
-Miiii??? London?? Ez most komolyan mondod?? hebegtem habogtam mint egy gyogyós... Aztán eszembe jutott valami. -De nekem nincs is útlevelem.. hajtottam le a fejem, most mehetek vissza az intézetbe..
-De van. Nem emlékszel rá, ugye? Amíg nem raktak be az intézetbe addig te is ott laktál Londonban.
Na ez az apróság ki esett az emlékeim közül. Tényleg nem emlékszem, hogy nem itt laktunk volna. Az idő gyorsan telt, amire feleszméltem már a repülőn ültünk. Hozzáteszem első osztályon. Ezt tényleg nem értem.. Ha ennyi pénzük van akkor engem miért adott intézetbe Tom?? 
-Amanda, ébredj... Amanda.. szólítgatott Carol. Kinyitottam a szemem, körülnéztem. Tökéletes, elaludtam.. Remélem nem sikítoztam... Carol és a légikisasszony is engem nézett.
-Kisasszony jól van? amikor bólintottam, láttam rajta,hogy megnyugodott. -Hozzak egy kis vizet? 
-Igen, köszönöm.
-Amanda minden rendben? 
-Igen. hajtottam le a fejem. -Aki jól érzi magát az nem sikítozik álmában.. Rosszat álmodtál?
Na most két lehetőségem van.. 1.hazudok  már az első alkalommal... 2. megmondom az igazat, és ezzel lehet nyerek egy azonnali jegyet, vissza az intézetbe...
-Ez egy visszatérő álom.. suttogtam, hátha nem hallja meg. De ő csak nézett és várta. hogy folytassam.
-Állandóan amikor lehunyom a szemem, mindig az anyámról álmodok és arról ami történt vele... nem mertem felnézni, féltem a reakciójától. De akkor megéreztem a karjait körülöttem. Megölelt. Nem emlékszem mikor történt utoljára velem ilyen. És akkor életemben először elsírtam magam mások előtt.. csak ölelt tovább simogatta a hátamat és várta, hogy megnyugodjak. Közbe meghozták a vizemet.. 
-Gyere igyál egy kicsit, és utána beszélgetünk. Jó?
Sikeresen lenyugodtam. Elmeséltem neki, hogy miről álmodok. Végighallgatott és nem szólt közbe egyszer sem.
-De te erről honnan tudsz?? -kérdezte amikor a végére értem.
-A nevelőktől, az újságokból és a levekből, üzenetekből amiket kaptam..
-Milyen levelek?? Milyen üzenetek??-kérdezte értetlenül..
-Üzeneteket általában az újságokhoz kaptam , régi újságokhoz... a leveleket meg az ágyam mellé rakták. Nem tudom ki vagy kik voltak, de minden tudok ezek által. És nem csak én hanem az intézetben lakók sőt a nevelők , meg akik magukhoz akartak venni, mindenki megtudta valahogy. És ez alapján mindenki lenézett kiközösítettek, megvetettek egy olyan tettért amit nem is én követtem el.
-Sajnálok mindent ami eddig történt veled, de most már  megváltozik minden.. Megígérem.
- Mesélnél egy kicsit rólatok? 
-Persze... Van egy fiam Max, ő idősebb mint te 25évet töltötte nem rég. Ő nem Tom fia... gondolom rájöttél a korából. Mosolyodott el.. mindig mosolyog , állandóan mintha odaragasztották volna az arcára. 
-Ő egy fiú együttesben van. Igaz nem sokat van otthon, de szóltam neki is, hogy jöjjön el. És van egy lányom Hanna, ő 16éves és két éve modellkedik. De ő is otthon lesz, most nincs fotózása.
-Megkérjük kedves utasainkat kapcsolják be az  öveiket, hamarosan leszállunk.-szólítottak fel minket...



Sziasztok... Na hoztam még egy fejezetet... Remélem tetszett mindenkinek aki elolvasta... Megkérlek benneteket nyomot hagyjatok magatok után.. ha mással nem egy pipával.. :D köszi :D igen jól láttátok bonyodalmak már pedig lesznek /lesz itt minden 1D, TW és talán még mások is/ ;D ... Pussza Viki